Sikolyok zaja törte meg a hajnali csöndet,mely barátságosabb lett volna a tücskök ciripelésétől,mint a lelkek nélkül földre rogyó katonák hamvaival borítva. Egytől-egyig senki sem szerette volna elveszíteni egyik társát sem,mégis napról-napra hullottak,akár a legyek,ha légypapírra érkeznek.
*Sajnálom...*-suttogta gondolataiban,könnyeivel küszködve a barna,mikor óvatosan beljebb húzódott a romos épület sötét,eldugott zugába. Könnyei némán kezdtek potyogni ahogyan bajtársai egyről kettőre hol egy üvöltéssel,hol egy utolsó trágár kifejezéssel vesztették élettartamukat el. Megvénült porhüvelyeik ott feküdtek előtte is,előttük is.- *Csak ne gondolj semmire,és nem találnak meg. Csak ürítsd ki a fejed,és minden rendben lesz,el fogsz tudni-* -eszmefuttatását sikolya törte meg.- *Franc,franc,franc,a büdös picsába*. Rohant,életéért,és társai fenntartásáért. A kezében lévő sárga,enyhén fénylő dolog kellett,hogy eljussa a bázisra. Zihált már ugyan,de messze volt a központ. Ha addig meghal,és szert tesznek rá,feleslegesen vesztek annyian a mai akció folyamán. Tekintetével Nathant és a vaskaput kereste,míg egykori társaiban bukdácsolt. Övéből egy tőr segítségével apró nyílást vágott tenyerén,mire a bársony színű folyadék csordogálni kezdett. Egy szó hagyta el száját.
-Viharvert.-Ezzel millió meg egy pillangó száguldott a fekete lények felé,melyek üldözték az élőket. Egyiknek az arca,másiknak a karja foszlott semmivé,ő pedig időt nyert magának a közeli célig.- Nathan!-kiáltotta folytott,lihegéstől zavaros hangon,és a sárga folyadékkal teli kapszulát a barna hajú felé dobta. Mélyen koncentrált tekintettel a lányra sem pillantva kapta el a suhanó tárgyat,majd csúsztatta övtáskájába,amit egy jól irányzott dobás követett a sötét lények felé. Lezárták a vaskaput,mely egy fémes puffanással landolt a helyén.
-A picsának mentél át a túloldalra egyedül?! Mi lett volna,ha te is ott maradsz aszaltan?! Mit csináltunk volna akkor?! -üvöltötte a hirtelen csöndbe az ott tartózkodó kék szemű,magas,széles vállú férfiú.
-Aszaltszilvát?
-He?
-Ha már összeaszalódok,mint az öregek..
-Teee..-morogta válaszul,és egy jól irányzott oldalba csípéssel. A lány egy fél sikkantással ugrott arrébb,amit egy kellemesen gyengéd mellkason verés követett. Nathan halovány kacajjal reagálta le a női választ. A sötét folyosón lépteik visszhangoztak csak miközben csendben haladtak a fény felé,vagy inkább az ordítozás felé.
-Ééés te!-üvöltözött a szőke,szép arcú,de annál idősebb nő.- Hogy képzeled,hogy magánakciót indítasz,mikor így is fogyóban vannak az emberek is,és a lelkek is?! Mit kezdtünk volna,ha nem hozod el őket,és felfalják?! Tőlem dögölj meg,ha akarsz,de ha minden áron te akarsz a csapat hősi halottja lenni,akkor legalább úgy csináld,hogy ne öngyilkosságnak tűnjön! Egyre beljebb,és beljebb jönnek,a bázisunk több,mint felét már elfoglalták,és te csak úgy gondolod,hogy rohangálhatsz egyedül,úgy,hogy nálad vannak a lelkek?! Hogy képzelted ezt?! Semmi válasz?! Megint csak a kis ficsúroddal állsz le bájcsevegni?! Mihaszna...-morogta.-
-Alice,ezt nem kéne..Ha most nem kezd magánakcióba,akkor nem lennénk ellátva egy hónapra elegendő lélekmennyiséggel. Ezt te is tudod..-suttogta egy édes gyermeki hang.
-Minnesota,te csak ne legyél a hős,aki kiáll érte! Te is tudod,hogy igazam van!
-Megoldottam,nem? Akkor ügy lezárva. Maradj kussban,és lásd el az amputáltakat..-morogta Anastasia mielőtt szobájába sétált volna. Az üvöltözés ugyan tartott még egy darabig,de az emberek szépen lassan elpárologtak,hogy a fárasztó nap után végre kipihenhessék magukat,és elláthassák sebeiket,illetve társaikét.

-Mondd csak Ana,te miért vagy olyan önfejű?
-Mert nem akarok több embert elveszíteni. -ugyan mindig halkan,és keveset beszélt,de akkor az nyomot hagyott. A szívtelennek hitt katona is érezhet,főleg ha hideg a víz,ami a zuhanyból folyik.- *Hogy az isten bassza meg!*-a kellemes zuhany helyett egy fagyhalál közeli állapotba került,mire ágyba vergődött,pilláit pedig lecsukhatta. *Vége a napnak..nincs több harc mára. Elfáradtam.*


Az éjszaka csöndjét egy hatalmas zördülés,és halálsikolyok törték meg ismét. Minnesota halk lépteit csak az ő sikolya,későbbiekben pedig hörgése szakította félbe. Anastasia mezítláb,bugyiban,és egy atlétában rogyott társa mellé.
-Minnie..Minnie..-szólongatta,de reakció nem volt. Bugyogó vér. Ennyi,és egy üres tekintet.- Minnie,az isten basszon meg,amikor minden nélkül csak rohansz! -több sem kellett,a kislány szeme mozdult,Ana pedig vágott. Válltól csuklóig szálltak alá belőle a lepkék,amik a magas,fekete alakot támadták. A mutáns lélekrablók is bejutottak egyszer.
Anastasia ütött,rúgott,megtett volna mindent..Ha össze nem esik a nyakát talált vágás után. Elsötétült előtte a kép,pillangó pedig utolsó szárnycsapásaik után elporladtak.

A négyes körzet vérben úszott. Katonák vérében.